Quimby Teátrum

Nem hiszem, hogy azt kéne írnom ide, hogy jó volt, mert nem volt az. Ráadásul ezzel felmagasztalnám az egekig azokat a koncerteket amelyekre ezt írtam. Azt se írom re, hogy a Világ legjobb zenekaráról van szó, mert már eszt is írtam, úgyhogy jöjjenek a tények. Van egy zenekar, ami ezelőtt nagyon sok évvel, egy iskolai zenekarnak indult, olyan emberekkel, akiknek lövésük sem volt a zenéhez, nem hogy tanulták volna. Rettenetes amit csináltak. Majd egy kis amerikai utazás, új tanult zenésztársak, kábítószerek, hányásban fetrengés, és olyan albumok amiket leginkább sehova se lehet rakni. A szövegek hatalmas intellektualitást mutatnak, tele metaforával, a zene pedig, valami megfoghatatlan. Egyszerre irritálóan zörgő és csodálatos. Szétesés, bizonytalanság, elvonó. Kilégzés, és minden mehet tovább. Megtanultak zenélni és a legjobb Magyar koncert zenekar lett belőlük. Nagy tempó, nagy üvöltések, nagy zúgások és hatalmas bulik. (Azt hiszi az ember, minél keményebb a rock, annál nagyobb a dinamika,a zúzás. Hát nem.) Ezek után beülnek színházakba, és olyat csinálnak, amit nem várnál. Monológok, Stand up, jazz, gyönyörű szövegek, igazi mondanivalóval, kifinomult játék stílus, tábortűz, de ha kell akkor leszakítják a fejed és a dob is begerjed. Erra mondja a jónép, "hogy ez már nem az igazi Quimby", meg "kifordultak magukból". De, ez a valami, aminek 1000 színe van és bármire képes, ez a Quimby. Nem illik azt mondani, hogy aki még nem volt Quimby koncerten az hülye. Viszont igaz és ezen nyugodtan meg lehet sértődni.

Quimby - The ballad of Jerry

Quimby - Fekete lamour