Hermannap

Utoljára úgy gondoltam én is megírom amit meg kell, persze csak azután, hogy átolvastam a többi írást. Az anarhisztikus szervezésről annyit, hogy megbukott. Senki nem tudott semmit. Amit szerdán láttunk inkább egy hatalmas improvizációs játék volt. Fogalmunk sem volt mikor, hol és mi. Ami baj. Sokkal több mindent kellett volna előre megtervezni. Ehhez viszont több ember is kellett volna, mert aki dolgozott az szerintem bőven 100% felet tette amit kellett. A kézi rádióra egyébbként én is gondoltam, és utólag nézve nagyon kelett volna. Picit furcsállom, hogy mint a színpadért felelős ember csak 2db 10 perces tánc produkcióról tudtam, ami helyett egy óra táncolás volt. Ekkor hagytam ott az egészet, persze nem egyedül. Nem szeretnék senkit leszólni és tanulságokat levonni. Ez volt az utolsó. Minek. Egy dolgot viszont szidnék. Az a hangosítás. Nem a hangosítók, hanem a technika. Használhatatlan szarrakás az egész, nem lehet vele tisztességesen dolgozni. Elárulom, hogy az Apollo Playt végig hallgattam lent és az a technikához képest jó volt. Viszont itt a műhelytitok, a színpadon, csak Nándi gitárját halottam és halk dobot és szó szerint semmi mást. Ráadásul mivel frontember vagyok legelől, ezért nem is láttam a többieket. Nagyon nehéz volt, így játszani és őszintén szólva ebből kifolyólag nem tudom milyen volt. Színpadról végignézni Dudi pogózását viszont élmény volt.
Úgy gondolom sokat dolgoztam és nem álltam meg egy percre se, ezért nem láttam egy előadást se. A fizikához meg nem lehetett odaférni. A ping-pong asztal ötlet hatalmas marhaság volt. Úgy gondolom mindannyian hatalmasat teljesítettünk, és jó volt amit csináltuk, és dicséret jár mindenkinek, és hatalmas köszönet. Ami mondjuk elmaradt az iskola részéről amiért én tényleg megsértődtem. Egy szép voltot legalább elvártam volna. Akinek meg nem tetszett csináljon jobbat. Egy dologban reménykedek, hogy jövőre sokkal jobb lesz, és végre egyszer én is átélhetem a Hermannapot, nem átdolgozhatom. Gratulálok mindenkinek!