2009. augusztus 28., péntek
Nemértem, fölidegel
Azt, hogy ha hívom és soha nem veszi fel azt megszoktam. Azt viszont nem értem, hogy ha itthon van miért nem veszi fel. Ül a számítógép előtt és csörög a telefon. Ha a vezetékes azt felveszem, mert bekapcsol az üzenetrögzítő. Nyilván nem engem keresnek és szólok neki. Ő ekkor áll fel és indul el. Nem jönne a csörgéskor a telefonhoz, hisz 100 hívásból csak 99-szer keresik őt. A másik a mobiltelefon. Szarik rá, hogy csörög. Ha én nem viszem oda neki, akkor meg én vagyok a rossz. Nem ő állna fel a saját telefonjáért. Hozzáteszem ez fél óránként történik. De ha kopognak, vagy a kaputelefon szól is nekem kell menni persze. De a másik kedvencem a Hívjam fel ....-őt és mondjam meg, hogy .... . Aztán ha telefonálok közbe mondja, hogy még ezt is meg azt is mondjam. Nem nő vagyok, egyszerre csak egy dologra tudok figyelni. Vagy telefonálok vagy vele beszélek. Nem ő hívná fel azt akit akar. Túl egyszerű lenne. Hiába mondtam már 100-szor, hogy nem kéne ezt, még mindig így van. És igen idegesít. Ez egy példa arra, hogy miért nem Miskolcon fogok egyetemre menni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése