A történet herman héten, csütörtökön kezdődött. Előző napra meg voltunk hívva Zolibához, de elég kevesen mentek el, köztük én se. Csütörtökön a Hermanban voltunk Darukával és Danival, amikor felvetette Zolibá, hogy ő szívesen látna minket, ha összeszedjük az embereket, mindannyian bólogattunk, és abban maradtunk, hogy áprilisban nézünk egy időpontot, mert akkor ő is ráér, és nekünk is van még 2 hónapunk, tehát mi is tudjuk úgy ütemezni a dolgot, hogy jó legyen. Eltelt egy hét, de semmi nem történt. Eltelt még egy de semmi. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy csinálnom kéne valamit, mert nagyon szeretném ezt a dolgod összehozni, szeretnék találkozni az osztálytársaimmal. Persze tudom, hogy két éve meg fogadtam magamnak, hogy nem szervezek semmit, mert minden ilyenből csak rosszul lehet kijönni. Mennyivel könnyebb megérkezni valahova mint vendég és utánna hazamenni jókedvűen. Ez szép és jó, de ha senki nem szervez semmit akkor nincs hova elmennen vendégnek. Mégis sikerült önellentmondásba kerülni. A legjobb ötletem a facebookos szervezés volt, így kerültek fel a posztok. Már az időpont megtalálása is igen nehéz volt, persze tudtam, hogy olyan időpontnem lesz ami mindenkinek jó, de számítottam konstruktív hozzáállásra mindenkitől. Az is kiderül, hogy nem sok embert érdekel igazán ez a találkozó. Végül látszott, hogy kb 10-15 emberre lehet számítani április 20-án. Ekkor bementem Zolibához, ezt elmondtam, megegyeztünk az időpontban, kérte, hogy tudjam meg mennyien leszünk, hiszen nem mindegy, hogy hány emberre készül. Ez nem sikerül. Nem teljes értem, hogy miért csak 20 ember jelzett vissza, mikor mindenki látta a kérést. Jelen esetben a NEM is jó válasz lett volna. Itt átugorva egy hetet, ott tartottunk tegnap reggel, hogy mentünk hozzá Boldival. Én fel volt készülve tényleg mindenre, felkészültem rá, hogy lehet, hogy az egész napomat elbaszom (pedig nagyon sok dolgom lenne), de nem tudtuk, mit is kell csinálni és meddig. A dolgot Boldi szívta meg a legjobban, hiszen ő még kevesebb tudott a dologról és tudom, hogy neki is rohadt sok dolga lett volna. A 8 nála töltött órából maximum kettőt töltöttünk hasznos munkával, amivel most mindent leírtam. Hát ennyi. Remélem mindenki, jól érezte magát este, én igen, és szerintem Zolibára se lehet egy rossz szavunk se, mert kitett magáért (inkább, főleg a felesége), utólag nézve mindenképp megérte. a több hónapos szarakodást.
Ja és ha szeretnénk nyáron vagy ősszel valami hasonlót csinálni, akár több napig is akkor mehetünk Zsóryba, remélem addigra, már tényleg kész lesz a ház. De előre szólók ti mondjátok meg, hogy mikor, hogy mit eszünk és iszunk, és mi legyen a program. Én adom a kecót, de szervezni, azt nem.
Ja és az ajándék, arról majd máskor írok, mert ehhez most nagyon nincs kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése