2011. január 17., hétfő

Idő, mint a tenger

Most, hogy itthon vagyok egész sok dolog történik velem, valamint van időm a felhalmozódott írásaimat leírni.

Orvosi rendelő:
-Jónapot! - mondtam amikor beléptem az ajtón.
Válasz nincsen a dugig tömött rendelőben. Odamegyek egy szabad falterület mellé, majd, hátradőltem.
-Megkérdezhetem, ki vár ... doktornőre? - kérdeztem, mivel egy időben rendelnek a szomszédos rendelőkben.
-Én. - érkezett egy válasz a lánytól aki előttem jött be az ajtón. Semmi más reakció.
Öten mentek be végül előttem, azok közül akik akkor is ott ültek. Kérdezem én:
1, Az emberek siketek, némák, vagy siketnémák.
2, Képtelenek odafigyelni másokra.
3, annyira buták, hogy nem tudják doktornő nevét.
4. Szimplán bunkók.
Utánam, diákok, jöttek akik már tudtak válaszolni a később jövőknek ezen kérdésére, mert persze akik nem válaszoltak kisgyermekkel érkező felnőtt emberek voltak mindannyian.

Mellettem mindkét oldalon volt 1-1 ülőhely. Bejön egy nagyon nagyon nagydarab nő, egy kisgyerekkel és leül mellém. Eltelik egy perc és rám ripakodik, hogy ugyan nem tudnék-e arréb ülni, mert akkor elférne a gyerekkel. A válasz nyilván igen volt, bár hozzá tettem, hogy ha normálisan kéri is arrébb ülök, nem kell így beszélnie, ahogy azt tette. A válasz az volt, hogy nem neki kéne erre gondolnia, magamtól is átadhattam volna a helyem. Ha-ha tipikus bunkóval állok szembe. Nyilván 39,5 fokos lázzal bárki szívesen álldogálna egy órát a rendelőben, ha tudna. De nem tudok. Erre már nem válaszolt. Majd a mellettem megüresedő másik helyre, egy fekete bőrű nő ült, akit szívem szerint teleaggattam volna autó illatosítóval.

Óvoda:
Mostanában bármikor arra járok, márpedig mostanában gyakran, ott áll az ezüst villám (aki nem tudja mi az járjon utána) Vajon mennyi idő a gyerekért menni? A vezető ülés állásából biztosan látszik, hagy a sofőr nem az az egyén akinek egyértelmű lenne, hogy beviszi a gyereket, majd az autót otthagyva elmegy dolgozni. Az autóból versenyautó lesz, mert a bal első ajtó kárpitjával elkezdődött az autó kikönnyítése.

Paradoxon:
Ha valaki szellem, vagy egy sci-fi-ben fázison kívül van, egy alternatív síkon, vagy félig egy alternatív világban reked, ..., azaz láthatatlan és a valódi síkon lévő tárgyakat képtelen megfogni, átmegy a falon, ..., az miért nem esik le a padlón, az miért tarja meg? Persze most tettem tönkre a film élményt, tudom. Nem kell rá odafigyelni, de a Csillagkapu sorozatban is rendszeresen feltűnik ez a hiba, pedig a sorozat írói, figyelnek az ijen bakikra, és nagyon alaposan felépítik a dolgokat. Nem véletlen, hogy ekkora mítosz van köré teremtve. Valódi történelmi tényeken, és valódi fizikán alapul, amit persze egy picit elferdítenek (nem mindig), de csak annyira, hogy egy átlag ember ne vegye észre. Ezt az apróságot, mégsem tudták megmagyarázni.

3 megjegyzés:

  1. az egyik jubleumi részben sztem ők is felteszik ezt a kérdést. amikor egy csillagkapura hasonlító kamusorozatot készítenek, asszem akkor

    VálaszTörlés
  2. Én már kérlek szépen utaztam az ezüst villámban, és éreztem a gyorsulási erőt, amikor egy lejtőn előztünk meg egy platós ifát. Na jó, annyira nem éreztem. :D

    VálaszTörlés