Elfáradtam

Ahhoz képest, hogy nyári szünet van nem nagyon sikerül pihenni. Megcsináltam a szüleimmel az osztálybulit, ami nem tudom jó volt-e. A héten szinte minden nap fel kell kelnem reggel, mert iskolába kell menni. Ezen kívül, Franciaország előtt meg kell csinálni jópár dolgot. Persze ha itthon vagyok is folyamatosan nyaggat anya, amit nagyon utálok. Nem elmondja egyszer, hogy mit kell csinálni ma. Nem. Fél óránként kitalál valamit. Ráadásul jobbnál jobb dolgokat talál ki amit vinnem kell. Hiába mondom, hogy fölösleges és nem fér el a buszon nem érti meg. Azt hiszi ott nem lesznek boltok. Mikor családdal megyünk, 5-en vagyunk 6-helyen és tele pakol úgy, hogy ne férjek el. Hiába mondom, hogy egyedül leszel, egy helyre, ahol én ülök. Aztmondta, hogy ne a kajából faragjak, hanem a szarjaimból. Mit is viszek buszra már évek óta? Kis párna, felfújható nyakmerevítő, fényképező, telefon, fülhallgató, pulcsi, váltás póló, törölköző, pici neszeszer (2 nap buszozáshoz kell), újság. Ennyi. Ez pont elfér. Marad egy kicsi hely a kajának, és az innivalónak, ami már necces, hiszen két napra, jó pár liter kell. Mit faragjak le? Persze erre nem válaszolt. Nagyon felcseszett. Meg májkrémet is vett, pedig mondtam, hogy nem fogom megenni, mert szar és utálom.

Ezek után leültem tvzni, és kiderült, hogy Hemond tábornok szívrohamban meghalt. Jó ez a nap. Ennyit a mai panasz adagról.